2012 márciusában meghirdetésre került a GYEMSZI-ETI szervezésében egy országos tanulmányi verseny, amelyen nappali képzésben résztvevő 14. évfolyamos ápolók vehettek részt. Iskolánk két csapattal jelentkezett: B-lymphocyták, melynek tagjai Magda Krisztina és Pataki Renáta, valamint a T-lymphocyták csapatával, Szabó Brigitta és Rácz Éva közreműködésével. Mind a négyen a mostani 15.E osztály tanulói. A versenyre összesen 56 csapat jelentkezett az ország különböző tájairól.
A verseny két fordulóból állt. Áprilisban az elődöntő számítógépes felületen zajlott. Csapataink itt kimagasló eredményt elérve (III. és V. helyen) jutottak be a döntőbe, ahol az ország legjobb tíz csapata mérte össze tudását.
A második fordulóra november 8-9 között került sor a Budapesti Honvéd korházban, melyet kemény felkészülés előzött meg. Szorgalmasan, napról-napra készítettük a kötelező prezentációs anyagot a jövő ápolásáról. Nagyon sok munkánk, energiánk volt benne, de közben folyamatosan javítottuk, finomítottuk a dolgokat, hogy szinte tökéletes legyen az a munka, amivel a versenyre indulunk. Természetesen mellette készültünk a komplex gyakorlati feladatokra is. Felkészítő tanárunkkal, Krizsán Mihályné tanárnővel igyekeztünk minden lehetséges gyakorlati feladatot begyakorolni, átismételni. A megmérettetés közeledtével egyre nagyobb idegesség fogott el bennünket, hogy vajon hogyan fogunk szerepelni, hogyan fogjuk a feladatokat megoldani. Igyekeztünk mindenre felkészülni, de egyre nem számítottunk: az egyik csapattag (aki tudásával és szorgalmával az egyik legmeghatározóbb versenyző volt!)a verseny előtt három nappal sajnálatos módon kórházba került, így nem jöhetett velünk. Elfogyott a felkészülésre való idő és „elvesztettük” egy társunkat is! Ebben a sokkoló helyzetben Csernai Nikolett megmentette a B lymphocytákat azzal, hogy az indulás előtt két nappal vállalta a részvételt. Nem csak eljött velünk, hanem mindent megtett azért, hogy sikeresek legyünk.
Eljött a verseny napja. Megérkezvén a helyszínre, lenyűgözött bennünket annak nemcsak nagysága és légköre, hanem az ott dolgozók munkássága és közvetlensége. A verseny tájékoztatója után elkezdődött az első megpróbáltatás: a prezentációk bemutatása. Hamarosan kiderült, hogy milyen sokszínűen látják a többiek is a „Jövő ápolását” és hogy minden csapat rátermett és felkészült. A sikeres prezentációk után a hattagú zsűri egyenként véleményezte a látottakat. Örömmel töltött el bennünket, hogy előadásunk felkeltette érdeklődésüket, és látták a kreativitást és a sok munkát benne.( Erre a feladatra mi kaptuk a legtöbb pontot, mint ez másnap kiderült!) A nap végére lassan megismerkedtünk néhány csapattal is.
A forduló második része másnap szintén a honvéd kórházban, annak egy kórházi osztályán zajlott. A verseny ezen gyakorlati része tíz állomásból álló kórteremből állt, ahol különböző feladatok vártak ránk. Felöltöttük a megszokott fehér ruhát, ismertették a verseny szabályzatát és a verseny pontos menetét. A jó eredmény érdekében a mielőbbi helyzetfelmérés, a feladatok időn belüli szakszerű megoldása, valamint a csapattársak közötti összhang nagyon sok pontot ért. Minden állomás összetett ápolási, gondozási vagy elsősegélynyújtási feladatot rejtett, melyet húsz perc alatt kellett megoldani. A feladatvégzés folyamatos volt. Ez azt jelentette, hogy 9 órától megállás nélkül versenyeztünk 14 óráig. Mivel a verseny forgószínpadszerűen zajlott, nagyon sokat számított, hogy a könnyebb vagy a nehezebb feladatokkal kezdtük. A szerencse úgy hozta, hogy mindkét csapatnak a verseny vége felé jutottak a nehezebb feladatok, akkor, amikor már fáradni kezdtük. És amikor az utolsó feladat is elérkezett, teljesen megkönnyebbültünk. Mindent megtettünk, ami tőlünk tellett.
Kis várakozás után megkezdődött az eredményhirdetés, ahol kiderült: országos 7. és 8. helyezést értünk el!!! Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy hatalmas teljesítmény volt részünkről és büszkék lehetünk magunkra, hiszen összesen 56 csapat közül jutottunk el ide. Ezzel a nagy tapasztalattal és élménnyel készülhetünk az ápolói vizsgánkra. A verseny hangulata, a megmérettetés és a kialakult barátságok olyan ajándékok, melyre mindig emlékezni fogunk.
Csernai Nikolett és társai
