Az Erasmus+ program lehetővé tette, hogy az Egészségügy ágazatban és a Gyakorló ápoló szakképzésben tanuló diákok részt vegyenek egy 1 hónapos külföldi szakmai gyakorlaton. 2017 augusztus 26-án a finnországi Porvoo városába utazott el 4 Szent-Györgyis diák; Fodor Dóra, Krista Mariann, Orosz Nikolett és Varga Nikolett.
Mindannyian érdeklődtünk egy rendkívüli kaland iránt, szeretünk utazni, új helyeket megismerni, ezért megpályáztuk az Erasmus+ Mobilitási programját. A 4 hetes szakmai gyakorlat alatt tovább bővítettük az egészségüggyel kapcsolatos ismereteinket, új barátokat szereztünk és természetesen a már meglévő nyelvtudásunkat is bővítettük.
2017 augusztus 26-án este érkeztünk meg Porvooba, ahol egy nagyon hangulatos környezet és komfortos szállás várt minket. Reggel, ahogy kinyitottam az ajtót egy gyönyörű tájat láttam magam előtt. Élénk zöld fű, hatalmas fenyőerdő és tiszta levegő. Már akkor tudtam, hogy remek helyre kerültem. Mivel négyen laktunk egy 3 szobás lakásban, így nagyon könnyen összebarátkoztunk a lányokkal.
A megérkezést követő első napunkon, vasárnap Andó Mónika tanárnővel visszamentünk Helsinkibe és ott töltöttük a napunkat. Megnéztük a székesegyházat sétáltunk a Szenátus tér, majd komppal átutaztunk egy szigetre, ahol a Suomenlinna erődítményt csodáltuk meg. Hazafelé megálltunk és a buszpályaudvarnál levő Csend Kápolnát is megnéztük.
Hétfőn a lányok közül ketten már megkezdték a munkát a számukra kijelölt idősek otthonában, viszont Varga Niki és én a helyi felnőttoktatási intézmény, az Edupoli vendégei voltunk. Itt csatlakozhattunk egy osztályhoz és részt vehettünk velük a tanítási órákon. Ami a leginkább szembetűnő volt a tanóra alatt az, hogy milyen nagy hangsúlyt fektetnek a csapatmunkára, illetve mennyire kreatívan és „lazán” zajlik a tanítás. A diákok banánon gyakorolták a helyes injekciózást. A második órán a katéterezést mutatták be, majd gyakoroltunk a tanulókkal együtt. Mindenkinek ki kellett próbálni a férfi, illetve a női katéterezést és minden egyes diák volt a segítő és a végrehajtó szerepben is.
Kedden már mindannyian munkába álltunk. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy Finnországban teljesíthettünk 1 hónapot a szakmai gyakorlatunkból, ugyanis itt a legmagasabb színvonalú berendezéseket használhattuk a mindennapi munkavégzés során. Az intézmény biztosítja a dolgozók számára az egyenruhát, amely cserélésére minden nap van lehetőség, így tiszta és vasalt ezáltal igényes megjelenést kölcsönöz a dolgozóknak. Az otthon nem szenvedett hiányt gumikesztyűből, kézfertőtlenítőkből, sétabotokból, kerekesszékekből, rollátorokból, elektromos ágyakból, betegemelőkből, WC magasítókból és ergonomikus párnákból sem.
A legtöbb otthonban a páciensek számára lehetőséget biztosítanak a szaunázásra, amely a finn hagyományban elengedhetetlen. Ez némi társaságot és pihenésre elegendő időt is biztosít a betegeknek.
Az otthonban napi 5-ször étkeznek a lakók. Számomra érdekességként szolgált, hogy nekünk, a nővéreknek kell összekészítenünk az idősek táplálékát. Ez egy menzai folyamathoz hasonló cselekvés. Ebédhez az idősek házilag készített sört isznak, illetve egyes lakók esténként egy-egy kupica konyakot is isznak. Az ápolónők türelmesek, segítőkészek, szeretettel fordulnak a páciensek felé és felelősségteljesen végzik a munkájukat.
Az idősek fizikai állapota sokkal jobb, mint hazánkban. Az emberek is jóval fiatalabbnak tűnnek, mint amennyi a valódi koruk. A páciensek 85-90 év körüliek voltak, viszont meglepően fittek. Az emberek sokat sportolnak, kerülik a stresszt és egészségesebben étkeznek.
Nem fektetnek akkora hangsúlyt a külsőségekre, első helyen az idősek állnak. Ettől függetlenül mindig rendezett és tiszta volt a környezet. Nem stresszelik magukat feleslegesen, képesek túltenni magukat az egyes problémákon. Eleinte kicsit visszahúzódónak tűntek, de idővel már nem csak a szakmai dolgokról beszélgettünk, hanem bármilyen beszédtémát tudtunk érinteni.
Meglepő volt számomra, amikor azt hallottam az egyik ápolónőtől, hogy meg kell csinálnunk még plusz 1-2 feladatot, mert az éjszakás nővér egyedül van és így könnyítik meg az ő munkáját. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat nem igen hallunk magyar emberek szájából.
Hétvégente a lányokkal elmentünk Old Porvooba, azaz az Óvárosba, ahol nagyon sok turistával találkoztunk. Gyönyörű színes faházakat láttunk, sétáltunk a kanyargós macskaköves utakon, megcsodáltunk a Porvoo folyót és bementünk a helyi templomba is. Egyszer ellátogattunk a városi uszodába, ahol egy kellemes délutánt töltöttünk el. Kipróbáltuk a híres finn szaunát.
Az utolsó napunk nagyon kellemesen telt, bár szomorúan. Tudtuk, hogy másnap haza kell mennünk, pedig mi még nem akartunk. Pénteken elbúcsúztunk az idősektől és a munkatársainktól. Könnyes búcsút vettünk, majd elköszöntünk és bízunk benne, hogy lesz még alkalmunk a találkozásra! 2017 szeptember 23-án Vitézné Obsuszt Anita tanárnővel hazautaztunk.
Összességében véve a 4 hét alatt megerősödött bennem az elképzelés, hogy a mai világban is létezik hivatás, létezik az a féle munka, amit szívesen és becsülettel végzünk. Továbbá azon kívül, hogy fontos az elhivatottság és a kitartás szükség van egy belső ösztönző erőre is, amely egy motorként szolgál az életünk folyamán.
Hálásak vagyunk, hogy bekerültünk egy új környezetbe, hogy megtapasztalhattunk egy új kultúrát, egy új felfogást és megismertünk olyan embereket, akik ösztönző erőként hatnak ránk.
Orosz Nikolett
