Finnországi szakmai gyakorlat Gulyás Edina munkanaplója PDF Nyomtatás E-mail
Gyakorlati hely bemutatása
A gyakorlati hely Porvoo város szélén található, a Városi Kórházhoz közel, egy meredek út vezet fel hozzá, és az egész intézményt egy hosszú kerítés veszi körül. Az otthonban 60 idős embert gondoznak. Négy szárnyra van elkülönítve a kétszintes épület, egy szinten  2-2 szárny, melyben 15-15 idős él. A dolgozók három műszakban dolgoznak, egyszerre a 15 gondozottra 7-8 gondozó jut egy nap. Az intézmény nagyon fejlett és korszerű eszközökkel van felszerelve, hogy megkönnyítsék a dolgozók munkáját és az idősek életét. Az otthonban csak nők dolgoznak, többnyire 25-65 éves korig. Nők és férfiak egyaránt élnek az épületben. Vannak járó és fekvőbetegek is, de mindenki nagyon jól érzi magát. A hangulat mindig jó, így a karácsony közeledtével szervezik a műsorokat az időseknek a gondozók, délutánonként süteményt sütnek nekik, felolvasnak, hogy színesebbé tegyék mindennapjaikat.

1. hét

Megérkeztünk november 5-én szombaton, elfoglaltuk a szállásunkat és mentorunk autóval körbevezetett a városban. Másnap bementünk Helsinkibe és ott töltöttük a fél napot, sétáltunk a nagyvárosban, útközben nagyon sok hatalmas épületet láttunk, templomokat, könyvtárat. Kimentünk a kikötőbe ahol az emberek fürdőruhában járkáltak és medencéből medencébe járkáltak. Nekünk ez nagyon furcsa volt, mivel mi nagyon fáztunk, nem ehhez vagyunk szokva és nagyon hideg volt. Készítettünk sok képet magunkról és a tájról. Ezután iskolánk egyik tanárának lánya (aki ott tanul), körbevezetett minket a kikötőben és kihajóztunk egy szigetre. A hajóút közben elkezdett esni a hó, így még csodálatosabb volt a táj, ahogy hullámzott a Balti-tenger és kisebbnél kisebb szigeteket láthattunk már akkor is. A szigetre érve elkapott minket egy „ hóvihar”, mert szakadt a hó és rettentően fújt a szél amellett, hogy nagyon hideg volt. Láttunk börtönt, hajókat, a nagyon régi macskaköves járdák nagyon csúsztak. Sok túrázó emberrel találkoztunk, akiken látni lehetett, hogy először jártak ott, akárcsak mi. Mielőtt indultunk vissza a szállásunkra, előtte bementünk a nagy áruházba a főváros közepén és ott sétálgattunk, körülnéztünk. Este hazaértünk és mindenki ment pihenni mert másnap kezdődött a munka. Hétfő reggel már busszal mentünk dolgozni, és álltunk a megállóban amikor a busz elsuhant előttünk. Elkezdtünk utána futni, szerencsére megállt. Mikor felszálltunk, közölte a buszsofőr, hogy le kell inteni a buszt. Ezután már ezt is tudtuk.  csak beszélgettünk, kérdezgettek és kérdeztünk. Hamarabb hazaengedtek minket, hogy készüljünk  a keddre. Szobatársammal egy helyen dolgoztam, és nagyon jó volt, hogy van ott velem valaki még. Minden reggel busszal jártunk és azzal is mentünk haza. Vettünk bérletet, hogy bármikor tudjunk közlekedni, és a munka szempontjából is így volt a leggazdaságosabb. Ezen a héten inkább csak megmutatták mit, hogyan szoktak csinálni, megismertem nagyjából a gondozottakat és a környezetemet ami körülvett. Ezen a héten minden nap más emberekkel találkoztam a beosztás miatt. Pénteken nem mentünk dolgozni, hanem a mentorunkkal elmentünk a helyi felnőtt oktatási intézménybe, az Edupoliba. Itt körbejártuk az épületet, bemutatták a tantermeket és megnézhettünk finnül egy anatómia órát is. Megvendégeltek minket egy ebéddel, itt találkoztunk a BSZC vezetőségi tagjaival, akik előadásokra voltak hivatalosak minden nap. Munka után minden nap pihentünk, és este összeültünk kártyázni és nevetni. Szombat hajnalban felkeltünk és elköszöntünk tanárnőtől aki utazott haza, és otthagyott minket két hétre. El sem tudtuk képzelni milyen lesz csak egyedül lenni a nagyvilágban, tanárnő nélkül.

2. hét
Elkezdődött a hét, immár tanárnő nélkül, egyedül kellett helytállnunk. Reggel beértünk, és ahogy azt első héten is megmutatták, magunknak kellett kiválasztani mekkora munkaruha kell nekünk. Reggel felértem a Majberget Villa Tove nevű gyakorlati helyemre ahol, mint minden reggel ugyanaz történik. A reggeli megérkezett, le kellett pakolni a kocsiról és segítettem kiadagolni. Akit kellett azt minden reggel felébresztettem, segítettem felkelni, tisztáztunk vagy fürdettünk, felöltöztettük és csak utána toltuk ki kerekesszékben az asztalokhoz az étkezőbe. Volt egy néni, akit minden nap, minden reggel én etettem. Nagyon aranyos volt, mindig finnül vagy svédül beszélt hozzám evés közben is, hiába mondták neki el a dolgozók, hogy nem értem. Elsa 90 éves volt, de ahhoz képest még fittnek mondható. Igaz, neki is voltak rosszabb napjai. Reggelinél mindenki megkapta a reggeli gyógyszert. Ha ők befejezték az evést, mi dolgozók csak utána ültünk le enni. Ha befejeztük akkor folytatódott minden. Fürdetés, ágyazás, ágyneműhúzás, pelenkázás, manikűr. A nénik szerették ha ki van festve a körmük, ezért ezeket szerettem csinálni mert aranyosak voltak és örültek neki. Szerdán volt egy énekkórus a Tove-ban, ahová a többi három helyről is hoztak időseket, mert nagyon élvezték, hogy ez nekik szól. Csütörtök délután végre már elmentünk mosni is. Két hét után igazán ránk fért egy mosás. Szerencse, hogy volt annyi ruhánk, mert a mosás sem ment olyan könnyen. Az összes lakóházra volt egy mosógép, és nagyon gyorsan beteltek a napok az első két hétben, ezért nehezen, de sikerült lefoglalnunk 4 órára és kimostunk mindent. Közösen elosztva vettünk mosószert is, így legalább a pénz sem veszett el, hisz ketten legalább elhasználtuk a szobatársammal.  Hétvégén bementünk a városba, vásárolgattunk a csajokkal, sétáltunk, lementünk a folyópartra ami be volt teljesen fagyva. Szombat este megint elmentünk szaunázni, mert ez csak szerdán és szombaton van nőknek 17-19 óráig. Vasárnap a kedves lakótársammal készítettünk ebédet, főleg neki volt benne nagyobb része, de segítettem neki. Közben egész héten próbáltam időt fordítani arra, hogy az itthoni tanulnivalókat is pótolni tudjam egy kicsit, hisz egy hónap kiesés elég sok pótlást von maga után.

3.hét
Hétfő reggel már el sem hittük, hogy a harmadik hét is elkezdődött, és a második hét, hogy egyedül voltunk kint. Egész héten éreztük, hogy már repül az idő. Szerda este szaunáztunk, aztán este tusolás után nekiültünk kártyázni, megbeszéltük a napi történéseket. Csütörtökön munkából hazafele menet majdnem lekéstük már a buszt, de nagyon kedves volt a sofőr nő és megállt nekünk ahogy futottunk az ellenkező oldalban. Kétnaponta bevásároltunk a hűtőbe közösen, hogyha éppen kellett még valami. Csütörtök és péntek délután megint összedobtuk a ruhákat és kimostunk közösen. Szombaton ismét jött az esti szauna, ahol kellemesen átmelegedtünk.

4.hét
Vasárnap megérkezett értünk tanárnő. Az utolsó hét már nagyon gyorsan eltelt, félig mindenki azon gondolkozott, hogyan pakoljon be majd a hazaútra. Tanárnőnek bemutattuk picit Porvoo-t, vásárolgattunk, együtt vacsoráztuk és kártyáztunk esténként. Tanárnő is észrevette, hogy mennyivel másabbak az emberek mint Magyarországon. A ruhaboltban, az élelmiszerboltban, vagy akár ha megállítottunk valakit az utcán, hogy merre találjuk ahová menni szeretnénk, mindenki nagyon kedves volt, persze ha tudott angolul, és egyből segített. Bementünk az Óvárosba, az úgynevezett Old Porvoo-ba, hogy tanárnő is szétnézzen a városban, és mi is láthattuk még utoljára azokat a meredek utcákat amiket nem egyszer megmásztunk, a szépen kivilágított házakat még megcsodáltuk. A gyakorlati helyen már új dolgot nem csináltunk, mindenki Magyarországról kérdezett és jókat beszélgettünk. A mentorommal sajnos nem találkoztam már ezen a héten, neki írtam egy levelet és megköszöntem a rengeteg segítséget amit kaptam, a sok tapasztalatszerzést, és a közös pillanatokat mert sokat nevettünk együtt. Szerdán még ellátogattunk az Edupoliba, ahol egy számunkra érdekes táncórán vettünk érszt. Itt bemutatták, hogy azoknak az embereknek, akiknek valamelyik testrészük nem mozog, mit is jelent a mozgás, mi számít már annak. Három órán keresztül itt voltunk, nevettünk, jól éreztük magunkat, de már jólesett hazamenni és bemenni a meleg szobába. Csütörtökön még meghívott egy kedves hölgy az Edupoliból a saját házába, hogy főz nekünk a férjével. Ott töltöttük a fél délutánunkat Sipooban, és különleges finn ételeket kóstolhattunk meg. A hangulat nagyon jó volt, közben tanítottuk őket pár magyar szóra, kifejezésre. Nagyon hálásak voltunk nekik, megköszöntünk mindent, és hazavitt minket! Szombat este szerettünk volna egy utolsót szaunázni, de mivel nem volt befűtve, ezért sajnos ez nem jött össze. Szombaton bementünk még egyszer Helsinkibe, elmentünk a karácsonyi vásárba, sétáltunk, eltöltöttük az időt a nagy áruházakban és este fáradtan, átfagyva hazaértünk! Vasárnap reggel 6:45-re jött értünk a taxi ami bevitt Helsinkibe a repülőtérre. A gépünk 9:30-kor indult, és sikeresen, időben landolt Magyarországon. A repülés ebben a tiszta időben nagyon szép volt, mindenki élvezte a kilátást és a repülést is. ?


 

Elérhetőség

Név: BSZC Szent-Györgyi Albert Szakgimnáziuma és Kollégiuma
Cím, levelezési cím: 5600 Békéscsaba, Gyulai út 53-57.
E-mail: szentgyorgyibcsaba@gmail.com
Telefonszámok:
(66) 323-022
(66) 323-143
Fax:
(66) 321-346
RocketTheme Joomla Templates